Tudománytörténet

Frivaldszky János (1822-1895)

Frivaldszky János (1822-1895) koleopterológus 1852-ben, Frivaldszky Imre nyugdíjba menetelét követően került a múzeumba, ahol haláláig dolgozott. Természettudományos képzettség híján a szükséges ismereteket rokona és elődje, Frivaldszky Imre könyvtárában sajátította el. Fáradhatatlan gyűjtő, feldolgozó, rendszerező és nem utolsó sorban gyűjteményvásárlási tevékenységével megalapozta a tár poloska, hártyásszárnyú, lepke, recésszárnyú, egyenesszárnyú gyűjteményeit. A múzeumi rovargyűjtemény Frivaldszky János halálakor 165000 darabból állt, amíg hivatalba lépésekor a példányok száma 20000 körül járhatott. Mivel kora úgyszólván összes jelentős rovarászával összeköttetésben állt, nemcsak cserékre, de a gyűjtések anyagának meghatároztatására is sort tudott keríteni. Elődjével, Frivaldszky Imrével szemben Frivaldszky János nem kényszerült arra, hogy gyűjtéseinek egy részét értékesítse, az általa gyűjtött és szerzett állatpéldányok kivétel nélkül a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek. Petényi János halálakor (1855) a gerinces állatok gyűjteményének gondozása és fejlesztése is az ő feladata lett.
Frivaldszky János tevékenységének zöme a bogarakra esett, bár írt értekezést a hangyákról és rablólegyekről valamint a magyarországi egyenesszárnyúakról is. Élete késői szakaszában madarakkal is foglalkozott, megírta az Aves Hungariae című munkát (1891), mely adatai miatt ma is keresett műnek számít. Frivaldszky Imrével a magyar zoológusok közül elsőként foglalkozott a barlangok állatvilágával. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1852-ben választotta tagjául. A Társulat 1891-ben alakult Állattani Szakosztályának első elnöke volt (1891–95). Az Magyar Tudományos Akadémia 1865-ben levelező taggá, 1873-ban pedig rendes tagjává választotta. Akadémiai székfoglalóinak címe: A magyarországi egyenesröpűek magánrajza (1867); Magyarország téhelyröpűinek futonczféléi (Carabidae) (1874).

írta: Szél Győző