Köszöntések, megemlékezések

Köszönet és főhajtás, a tudósnak, a teremtő tettek emberének:
90 éves
Dr. Pataki Ervin (2005)
 (a képek a szöveg alatt találhatóak)

    A MRT legutóbbi közgyűlésén Dr. Tóth Ferenc köszöntötte a 90 éves Dr. Pataki Ervint, majd színes vetítés során mutatta be életútját. De mint utóbb kiderült, előadásának nem volt írásos változata amit leközölhetnénk, ezért felkértük Dr. Osváth Sárát, hogy az ünnepelt által írt önéletrajzi mű alapján (Növényvédelem 32 (7), 1996; 379-383), készítsen a RH39 számára egy összefoglalót Dr. Pataki Ervin életéről és munkásságáról.

Dr. Pataki Ervin életútja egy olyan fordulatokban gazdag cselekményű, színes embersors, ami Madách Ádámjának nemes küzdelmét idézi, a XX. Század embert próbáló, ártatlan milliók életét kioltó bűneivel.
    Az első világháború idején,1915-ben Berlinben született értelmiségi, magyar állampolgárságát megőrző családban. Első sorscsapás11 éves korában érte édesanyja halálával. Apja 1926-ban visszatért Magyarországra. Szentendrén folytatja bentlakóként Berlinben a Mommsen iskolában elkezdett tanulmányait. Maradandó, magányt feloldó élménye, hogy egy évvel fiatalabb öccsével íratták egy osztályba, s így később is Sopronban, a kereskedelmi iskolában együtt érettségiztek. Az árvaság szomorúsága felhőzte be gyermekkorát, a családi fészek hiánya, a vakációkat is az internátusban töltött évekért. Mégis Sopron maradt ifjúsága fénylő emléke a cserkészetért, a természet szépségeit megismerő kirándulásokért és egy német, atyai barát virágkertészért, aki a növényekkel való foglalkozás érdekességére nyitotta fel a szemét. Ez a kertész ültetett először Magyarországon a kukorica sorok közé babot. Tőle halhatott elképzeléseket növénynemesítésről, kártevőkről.
    Érettségi után Budapest az új állomás. A gazdasági válságot szenvedő fővárosban, a legkülönbözőbb vállalatoknál dolgozott levelező, könyvelő, számlázó, anyagbeszerző státusban, nagyon kevés fizetésért.
    1940-ben behívták munkára. Tokajban követ fejt, Erdélyben beton bunkereket bontattak a behívottakkal. Leszerelés után alkalmi munkás éhbérért, de minden nyomorúságot elviselt csakhogy beiratkozhasson az Örkényi-Strasszer féle festőművész képzőbe, ahol Bernát Aurél tanítványa lett. Kitűnő rajztehetségét, hosszú élete során változatos műfajokban kamatoztatta: karikatúra, portré a tábori lapokra, freskófestés tiszti étkezdék falára (Proszkurov, Kiev). Később, a mai napig tudományos rovartani rajzok, illusztrációk (Magyarország állatvilága sorozat, Levéltetvek IV. füzet, 81 ábra, 2000; A cukorrépa kártevőinek kézikönyve, 56 színes ábra). Tehetségéből, ötletességéből, futotta ágyúgolyóhüvelyből virágvázát készíteni, amire magyaros mintákat rajzolt.
Rudna Glavánál éjszakai ütközetben megsebesült. Korházi ápolás után, Belgrádba irányították, itt tisztek útmutatása mellett megrajzolta az új jugoszláv hadsereg egyenruháját.
    1945 júliusában tért haza. Senki nem várta. Apja eltűnt, öccse a Don-kanyarnál pusztult el. Itthon a háború sebezte Budapest várta. Államosításig régi munkahelyén az Albus gyárban dolgozott, majd 1951-ben beiratkozott az újra megindult agráregyetem levelező szakára.
    A háborút túlélt ember örömével, hazája iránti felelős szeretetével kezdett neki egyszemélyes országépítéséhez. Hamarosan felfigyeltek szervezőkészségére, átgondolt döntéseire, vezetői alkalmasságára, s így nevezték ki egymásután a tassi traktoros képző, majd a Tolna megyei Növényvédő Állomás igazgatójává. Hogy milyen belső elkötelezettségre volt szükség a háború utáni létesítmények megszervezésében, működtetésére családos embernek a jármű hiányos időszakban, az most nehezen megfogalmazható. Kerékpárral, vonattal, majd motorkerékpárral közelítette meg négy járásban a növényvédő állomásokat. Közben oktatott és tanult. 1957-ben diplomázott majd a szakmérnök képzés keretében a növényvédelmi szakot végezte el, aminek később irányítója lett. Doktori disszertációját 1966-ban a répa bolha biológiájának monografikus feldolgozásából írta.
    A nemzetközi elismerés a kubai meghívással kezdődött 1969-ben, amit ötévenként még három meghívás követett. Főkutatási munkája a viaszos ananász pajzstetű alaktanának biológiája mellett berendezett egy entomológiai laboratóriumot, rovargyűjtés céljára szolgáló szekrényeket tervezett – készített az asztalos műhelyben. Két Jermy féle fénycsapdát átformálva  a trópusi viszonyokra készített, aminek eredménye a tájegységenként megépült fénycsapdák, és maguk a növényvédő állomások. Mexikóban 4 tagú delegáció tagjaként mezőgazdasági szakiskolák létesítésében vett részt. Gazdag szemléltető anyaggal tért haza.
    Spanyol nyelvre fordított magyar szakkönyvei a szakma nemzetközi tekintélyét növelte. Nyugdíjazása utáni majdnem 30 évben felsorolhatatlan, páratlan értékű ábrákkal, szakcikkekkel, könyvekkel, fordításokkal, spanyol-magyar, német-magyar szótárkészítéssel gazdagította a magyar tudományt.
    Nemcsak évei számával, de monumentális életművével olyan csúcsra jutott, amivel eleget tett Szentgyörgyi Albert imájának: „Uram add, hogy teremtésednek rám bízott parányi részét széppé tegyem, tisztességgel szolgáljam”.